A gyakorlatban sajnos a két fogalmat jelentős mértékben összemossák, különösen a gyártói leírásokban lehet találkozni a következő kifejezéssel: kiváló hő-, és hangszigetelő anyag…

A valóság azonban inkább az ellenkezőt bizonyítja, vagyis általában a hő-, és hangszigetelő rendszerek jelentősen elkülönülnek. A régi típusú épületek esetében található tömör, vastag falszerkezetek, illetve a sok esetben alkalmazott salakos födémfeltöltések jó hangszigetelő szerkezeteknek mondhatóak. Ugyan hőtároló tömegük e szerkezeteknek jelentős, mégis hőszigetelési szempontból nem mondhatóak hatékonynak, mivel egy vázkerámia falazat fele akkora vastagságban tud olyan hőszigetelő értéket felmutatni, mint egy tömör tégla falazat. Ugyanez még fokozottabban igaz pl. egy vasbeton falszerkezetre, amelynek hőszigetelő értéke szinte nincs, ellenben hangszigetelési szempontból tömege miatt jónak mondható.  A gázbeton (pórusbeton) falak pedig éppen ellenkezőleg viselkednek, mivel jó hőszigetelő tulajdonságuk van, ellenben hangszigetelési szempontból nem megfelelőek. Összefoglalva a tömör tégla, illetve a vasbeton jó hangszigetelő anyagok, de rosszul hőszigetelnek; a vázkerámia (pórusos tégla), és a pórusbeton pedig jó hőszigetelő anyagok, de hangszigetelésük korlátozott. Itt hozzá kell tenni, hogy valóban léteznek olyan anyagok, amelyek jó hő-, és hangszigetelő anyagok is egyszerre (ilyenek például az ásványgyapotok), azonban a két terület jelentősen különbözik egymástól, és a két problémát külön kell vizsgálni.  Egy homlokzati hőszigetelő rendszer ásványgyapottal nagyon nagy valószínűséggel jobb hangszigetelési értéket ad, mint egy polisztirolos rendszer ugyanazon fogadófalazaton, de korántsem biztos, hogy megüti akár a törvényi követelményeket, akár a komfortérzethez szükséges minőséget.  Egy hőszigetelésnek mindig van rendszere: általában a szigetelés a falazat külső oldalára kerül, és belül is kívül is kap egy burkolatot, amely általában vakolat, vagy festék. Gondoljunk csak bele, egy vakolat nélküli rendszer kőzetgyapot szigetelés esetében rövid idő alatt elázik, és hatása jelentősen romlik. Polisztirol esetében az UV terhelés következtében legfeljebb 1 évet maradhat vakolat nélkül a rendszer. Hangszigetelés esetében is hasonló módon kell gondolkodni. Egy ásványgyapot önmagában nem ad magas hangszigetelési értéket, ellenben egy jól megtervezett szerelt előtétfal vázkitöltő szigetelőanyagaként, már nagyon jól működhet.

Mivel napjainkban az épületek fűtési költségei igen magasak, és nagy az úgynevezett energia lobbi, ezért a régi vastag homogén szerkezetektől a vékony, inhomogén, jó hőszigetelő rendszerek felé mozdult el az építészet. Egy családi ház esetében ez nem biztos, hogy probléma – de természetesen hangszigetelő válaszfalakra itt is szükség van, illetve sok esetben egy jó lépéshangszigetelő födémre is – azonban társasházakban és egyéb egybe épült lakóépületek esetén ez egyenesen élhetetlen életkörülményeket adhat.  Itt meg kell említeni, hogy ahogy az épületek hőszigetelésére vonatkoznak törvényi előírások, amelyeket már a tervezés fázisában figyelembe kell venni, úgy a hangszigetelésre is vonatkoznak törvényi előírások. A hőszigetelés vonatkozó értékei már elterjedtek az építtetők körében is, szinte minden leendő tulajdonos tisztában van az általa választott hőszigetelő anyag λ-értékével (hőátbocsátási tényező), sőt néhány esetben ez alapján választják ki az alkalmazott hőszigetelést. A hangszigetelések esetében nem lehet ennyire egyszerűen megfogni a dolgot, mivel a zajterheléseket dB skálán mérik, és ez egy származtatott logaritmikus mértékegység. Tovább specifikálja a helyzetet, hogy sok esetben a különböző tulajdonosok különböző tűréshatárral rendelkeznek, vagyis ami még az egyik tulajdonost nem zavarja, az a másikat már igen. Ezen túlmenően az egyes szomszédok eltérő életritmusa, szokásai is befolyásolják az érzékelt zajterhelést (természetesen nem a zajszint mértékét, hanem a szenvedő tulajdonos komfortérzetét), hiszen ha a szomszéd hajnalban zuhanyozik, az lehet zavaró, míg ha ezt napközben teszi, fel sem tűnik adott esetben. Számtalan hasonló példát lehetne említeni: hangos TV nézés, bulizás, hangos zenehallgatás, zenélés, gyerekek szaladgálása, egy gép zakatolása.
Egy adott zajterhelés vizsgálata azért is érdekes, mert lehet, hogy a törvényi előírásokat eléri az épület, de ettől még zavaró lehet egy zajterhelés. Pl. hiába egy viszonylag jó minőségű hangszigetelt válaszfal, ha a szomszédban dobolnak, vagy gitároznak, lehet nem elegendő a falazat hangszigetelése a komfortzóna eléréséhez, holott a törvényi értékeket eléri a falszerkezet.
Mindenfajta hangszigetelés vizsgálatakor először meg kell határozni a zajterhelés fajtáját: léteznek léghangok, illetve testhangok.

Léghangok: ezek a hangok általában közép és magas frekvenciás hangok, ilyenek például a televízió hangja, beszélgetés, kiabálás, zenehallgatás, kutyaugatás stb. Gyakorlatilag azok a hangok, amelyek nem egy épületszerkezet érintésével keletkeznek, hanem a „levegőben” és úgy terjednek tovább. Hangszigetelési szempontból ezek az egyszerűbben megoldható problémák. Itt általában még felújítás esetén is jó eredményeket lehet elérni, amennyiben elegendő hely áll rendelkezésre pl. egy lakáselválasztó falazat utólagos hangszigetelése szerelt előtétfallal.
Lépéshangok (testhangok, kopogó hangok): ezek a hangok az ún. dübörgő hangok, amelyek általában egy szerkezet érintésével terjednek tovább. Ilyenek például a szaladgálás az emeleten, mosógép dübörgése, tornázással járó ugrálás, mélynyomó mereven rögzítve a falra, magas sarkú cipő kopogása. Létezik átmenet is a két hang (lég- és testhang) között, ilyen lehet például egy bizonyos léghang frekvencia (pl. zene), amely rezonanciát okoz egy szellőző légcsatornában, amely rezgését testhangként vezeti tovább az érintkező falazatba, födémbe. A gyakorlatban ez elég ritkán fordul elő, de természetesen nem kizárt. Hangszigetelési szempontból egy rosszul megépített födém utólagos testhang szigetelése nehéz feladat, és gyakran csak bontások és nagy munkálatok által javítható.

Léteznek hangelnyelő / hangszigetelő panelek, amelyek közvetlenül a falra szerelhetőek. Több mérési jegyzőkönyv is bizonyítja, hogy a falra szerelhető megoldások nem képesek azt a hatásfokot nyújtani, amelyet például egy szerelt előtétfalrendszer tud. Ennek egyszerűen az az oka, hogy egy hatékony tömeg-rugó-tömeg rendszert (amely a hangszigetelés kulcsmomentuma) jóval nehezebb megvalósítani a falra közvetlenül elhelyezve, mint egy szerelt előtétfalban. Ennek anyagtulajdonsági okai vannak, hiszen például egy laza, rugalmas anyag, amely jó hangelnyelő, könnyedén rögzíthető a falra, azonban erre nem könnyű vagy egyáltalán nem lehet újabb tömeget rögzíteni.

Természetesen léteznek olyan viszonylag nagy sűrűségű panelek, amelyek megpróbálják egyesíteni a két tulajdonságot, vagyis hangelnyelő szerkezetűek és viszonylag sűrűek, nehezek. Azonban a rendszer így sem tud teljes lenni, mivel legalább az egyik oldali tömeg hiányzik. Úgynevezett szendvicspanelekkel át lehet hidalni a problémát, azonban itt pedig azt kell figyelembe venni, hogy a tömeg miatt általában a ragasztásos rögzítés nem elegendő, dűbeles csavarozás esetén pedig a dűbelek hanghídként jelentkeznek. Korlátozva van továbbá a szerkezetek vastagsága, mivel a nagy tömeg miatt 15 cm-es paneleket nem szoktak rögzíteni közvetlenül a falba. 7-8 centiméterben egy szerelt előtétfal már igen jó hangszigetelést nyújt, ezért érdemes minden esetben elgondolkodni hogy,  falra ragasztható megoldást válasszuk-e.

Természetesen adott körülmények között - például nem áll rendelkezésre hely a hangszigetelés kialakításához, csak 3-4 cm -, illetve adott zajterhelés hatására – megfelelő frekvencia és alacsonyabb zajszint – sikerrel alkalmazhatóak a falra szerelt hangszigetelő megoldások is.

A válasz egyértelműen NEM, sajnos ezzel kapcsolatban téves információk keringenek a piacon. A mérések és tapasztalatok azt mutatják, hogy a polisztirol (lépésálló és homlokzati expandált - EPS, zártcellás – XPS, formahabosított) nem alkalmas léghangszigetelésre. A hangszigetelésben általában kétféle típusú anyagot érdemes alkalmazni: az egyik a puha, rugószerű általában hangelnyelő anyagok (mint pl. ásványgyapotok, szivacsszerű anyagok, speciális habok), míg a másik a nagy tömegű anyagok (pl. beton, gipszkarton, tömör tégla). Léteznek kimondottan hangszigetelésre kifejlesztett anyagok is, ilyen például az egyszerre nagy tömegű és rugalmas TecSound. A fentiekből látható, hogy a polisztirol egyik követelménynek sem felel meg, mivel egy relatíve merev, könnyű anyagról van szó. Megállapítható tehát, hogy a polisztirol falra ragasztva nem javít (sőt a legtöbb esetben ellenkezőleg, ront!) egy szerkezet hangszigetelésén. A polisztirolnak létezik egy roppantott cellaszerkezetű változata, amely úsztatott padlószerkezetekben alkalmazható kopogó födémekhez, azonban léghangszigetelésként ez az anyag sem alkalmazható.

Ki kell még emelni, hogy a szakmai álláspont szerint igazából nem létezik hangszigetelő anyag, csak hangelnyelő anyag, illetve hangszigetelő rendszer. A hangelnyelő anyagok vagy anyagi tulajdonságuknak köszönhetően elnyelik a hangot (pl. ásványgyapot szálas szerkezetével „megtöri” a hangot, vagy speciálisan kifejlesztett formájával és anyagával nyújt hangelnyelést (pl. gúlás felületű poliuretán hab, tojástartó lemez). A hangszigetelés pedig általában egy tömeg-rugó-tömeg rendszert (pl. tömör tégla-Ecofibra-tömör tégla) jelent, amely az egyik leghatékonyabb módja a hangszigetelésnek.

A zaj definiciója

A zaj egy olyan elegendően erős változása a nyomásnak, amely emberi füllel érzékelhető (pl. az atmoszféranyomás változása nem zaj, mivel túl lassan változik ahhoz, hogy az emberi fül érzékelni tudja).

A nyomás változása következtében fellépő egyszerű harmonikus szerkezeti mozgások hullámalakkal jellemezhetőek a legjobban. A hanghullám tulajdonságai megegyeznek más hullámok tulajdonságaival (pl. a tengerével): a frekvencia (hullámciklusok száma másodpercenként - Hertz) és az amplitúdó által (hullámméret – Pascal) jellemezhetőek.
A zaj valójában több különböző tulajdonságú (frekvencia, amplitúdó) nyomáshullám szuperpozíciójából (összeadódásából) alakul ki.
A hang egy olyan zaj, ahol az összes alkotó nyomáshullám frekvenciája egymással harmóniában található (pl. egymás többszörösei).

Az emberi fül képes hanghullámokat érzékelni a 20 Hz-től 20.000 Hz-ig terjedő frekvencia tartományban, valamint a 0,00002 Pa-tól 20,0 Pa amplitúdó tartományban.

Ez egy nagyon széles nyomás-intervallum, ahol azonban kisebb különbségek is fontosak. Ennek következtében praktikusabb egy logaritmikus skála alkalmazása, amelyben a Decibelt (db) alkalmazzuk a hangnyomás értékének jellemzésére. Ez tulajdonképpen egy olyan mérési megoldás, melynek segítségével könnyen kezelhetővé válik a széles hangnyomási tartomány.